Bolygók szimbólumai 2.

Az asztrológiában általában egyetlen olyan jelet használunk, amelyben mindhárom szimbólum (a pont, a kör és a kereszt) is megjelenik, ez a Merkúr (). Talán rendben is van így, azonban nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy az Uránusznak () és a Plútónak () is volt, illetve van olyan jelölése, amely három jelből tevődik össze.

A Merkúr szimbóluma (): alul a kereszt, amelyhez közvetlenül a szellem, majd az ezt „uraló” lélek kapcsolódik. A kereszt az anyag, a vágyak, a földhöz kötöttség és a stabilitás jelképe, közvetlenül a szellemhez kapcsolódik. Ez olyasmit jelent, hogy az anyagi, a földi történésekből, az ember cselekvéseiből teljesen kiiktatódik az érzelmi megközelítés, az egyén tisztán a szellemiek alapján cselekszik. Hiszen a félkör (lélek) és a kereszt (anyag) között ott található a kör (szellem) is. Tehát a lélek szabadságát nem tudja megkötni az anyag, ezért az állandó változást fejezi ki ez a szimbólum. Végül a szellem és a lélek kapcsolata érdekes megközelítést mutat. Ha azt mondanánk, hogy a lélek vagy az érzelmek uralják a szellemet, ellentmondanánk mindannak, amit eddig megállapítottunk. Ezért ez a fajta kapcsolat csak egyet szimbolizálhat, mégpedig azt, hogy a szellemen kívülre kerül az érzelem, mert ha meg kell valósulnia a teljességnek, a tökéletességnek (kör), az csak érzelemmentesen, a lélek (félkör) tisztán a ráció alapú működésével történhet. Ugyanakkor ez a félkör nem a hagyományos formában helyezkedik el ezen a szimbólumon: tradicionális jobb oldali nyitottságával ellentétben fölfelé nyílik. Ez a fajta nyitottság utalhat arra, hogy a Merkúrban megjelent szellem „nem valós”, hiszen alul bezárul a kereszttel, felül pedig a félkörrel. Tehát azért nyitott a lélek félköre fölfelé, mert az igazi isteni szellemre vár, azt képes csak befogadni.

Az eddigieket tekintve három szimbólumunk van: a félkör a lélek, a kör a szellem, míg a kereszt az anyag szimbóluma. A szellem tisztán a Nap kör alakú szimbólumában, a félkör a lélek, a Hold szimbólumában, a három alapszimbólum (kör, félkör, kereszt) együttesen pedig a Merkúrban jelenik meg. Azonban vannak olyan asztrológiai jelek, melyekben csak a kereszt (anyag) és a lélek (félkör) szimbóluma van jelen. Ilyen a Jupiter (), a Szaturnusz () és a Neptun () szimbóluma.

A Jupiternél megjelenik a félkör, ami a kereszthez kapcsolódik. Itt megfogalmazhatjuk, hogy a lélek uralja az anyagot. A lélek szeretné felemelni az anyagot, az anyagi megvalósuláson keresztül akar megjelenni, azonban hiányzik belőle a szellem, minden dolgok lényege. A Jupiter ezért azt fejezi ki, hogy az anyag szintjén mivel tud azonosulni a lélek, miben érzi jól magát. Figyelmet kell fordítanunk azonban a kereszt horizontális eltolódására és a félkör elhelyezkedésére ezen az anyagot megjelenítő kereszten. Bal oldalon nyugszik a lélek szimbóluma, ami azt jelenti, hogy mivel mindig a bal a női oldal, ezért a befogadást, az elfogadást szimbolizálja, azt mutatja, hogy a lélek a befogadói analógiák által kapcsolódik az anyaghoz. A jobb oldal a szellemmel analóg, viszont ez a terület nyitottan maradt a Jupiter szimbólumában, ezért kifejezheti az Isten – mint a legfelső teremtőerő – iránti vágyakozást. A félkör nyitottsága azt az ősbizalmat nyilvánítja ki, ami megingathatatlan, továbbá a jövőbe vetett erős hitet is sugározza.

A Szaturnusznál éppen fordított a helyzet: a kereszt (anyag) uralja a félkört (lélek). A helyzet nem változik, mivel az anyag és a lélek kapcsolatából hiányzik a szellemi tartalom. Ennek a szellemi lényegnek a hiánya valami olyasmire utal, hogy ennek az analógiának a működése egy felsőbb ideától, egy törvénytől függ, ezért a Jupiter és a Szaturnusz megnyilvánulása egy felsőbb parancs megléte mellett történhet. Talán azért segítheti a Szaturnusz és a Jupiter a Nap – mint cél – megvalósulását, mivel minden szerepük a szellemet (Nap) támogatja. Azonban figyelembe kell vennünk, hogy a Jupiter és a Szaturnusz szimbólumából hiányzik a kör és a benne lévő pont (a „lényeg”). Valószínűleg azért alakulhatott így a jelölők grafikai ábrázolása, mert mindkét energia, a Jupiteré és a Szaturnuszé is, fizikai síkon megnyilvánuló erőforrás, amivel az ember is képes kapcsolatba kerülni, sőt maga is képes energia keltésére és befogadására.

De miért hiányzik akkor az energia jelölője? Talán azért, mert e két elv (a jupiteri és szaturnuszi energia) nem függhet embertől, nem választható, nem is másítható meg, csak Istentől jöhet, így e két rendezőelv előtt az ember csak fejet hajthat. Azonban a Szaturnusznál a lélek félköre alul, fizikai szinten helyezkedik el, tehát a lélek az anyag fogságába kerül. A Szaturnusz félköre a kereszt alatt a jobb oldalon helyezkedik el, de a balra nyitott. Az anyagba zártságot, a realitásba, a rációba, a tapasztalásba vetett hitet a Nap oldala (a jobb oldal) szimbolizálja, ezért valószínűleg azokat az anyagi tapasztalásokat (beavatásokat) mutatja, amik az embert emberré teszik. Mindenkinek figyelmébe ajánlom, hogy a kereszt elzárja a felső szintek, a transzcendens világ felé való nyitottságot: az ősbizalom ellentéte, a bizalmatlanság jelenik meg ebben a pozícióban. A Szaturnusz tehát kizárólag a jobb oldal miatt a megtapasztalás, nem pedig a hit elfogadását jelenti.

Azt mondhatnánk, hogy a lélek nyitottságát vagy bizalmát a világi törvények (kereszt) uralják, amelyek az ember – mint lélek – alárendelődését szimbolizálják a társadalmi vagy világi törvényeknek. Megjelenik ugyanakkor a félelem is, hiszen a tapasztalásokra támaszkodás a bizalmatlanság meglétét mutatja: „Senkiben sem bízom, sem Istenben, sem emberben”, miáltal a lélek saját fogságába kerül. Tulajdonképpen a Jupiter az Istenbe, a Szaturnusz az emberbe vetett hit jelölője. Csak az isteni felé való nyitottság, a földiek vagy az anyagi tagadása (Jupiter) talajvesztetté, míg az isteni rendezőelv elvetése (Szaturnusz) a sors áldozatává teszi az embert. Tehát a két szimbólumnak együttesen kell megjelennie és élővé válnia. De mivel nem szerepel egyik szimbólumban sem a szellem, ezért a Jupiter és a Szaturnusz megvalósulása csak a Nap által lehetséges. A két elv, a Jupiter és a Szaturnusz megosztja tehát a világot és benne az embert – ha csak az egyik érvényesülésére vágyik –, ezzel utalva a paradicsomból való kiszakadásra, a világ dualitására.