...
Bolygók szimbólumai 3.
Az Uránusz jelölésére többféle grafikai ábrázolás is érvényben volt és van. Mindegyik hűen ábrázolja az Uránusz lényegét, mégis érdemes egyenként megnézni.
Ebben a jelölésben: 
szintén fönt helyezkedik el a kereszt (az anyag), de azt a körön (szellem), az egységen kívül próbálják megvalósítani. Ez az a tipikus helyzet, amikor az anyagi elégedetlenség, a különcség és a másság jelenik meg az ember életében. Ugyanakkor a kereszten mindkét irányban megjelenik a lélek félköre, aminek horizontális elhelyezkedése az anyagi szintek fontosságát jelöli. Talán ezen az egy szimbólumon van jelen együtt a kereszt (mint a tapasztalások, kapcsolatok) és a lélek (mint az ember) jelölője. Az összes többi Uránusz-jelölésnél hiányzik a lélek jele, és ez mindennél jobban utal korunk nagy problémájára, a kapcsolatok elszemélytelenedésére.
Ez az Uránusz-jelölés:
egy korábbi változat volt, mely szimbólumban az anyag szellemi köntöst kapott (körben a kereszt). Kétszer is megjelenik a kereszt a szimbólumban, hiszen a nyíl tetején elhelyezkedő „hegy” a kezdetek kezdetén kereszt volt. A szimbólum jelentése: az anyag szellemi köntösben új utak felé kíván törni (a nyíl fölfelé áll), többre vágyik.
Ennél a szimbólumnál: 
felvetődik a kérdés: lehetséges-e, hogy valami uralja a szellemet? Hiszen a szellemet (
) a kereszt (nyíl formájában), vagyis az anyag uralni látszik. Valamikor a nyíl szárai keresztet formáltak, de később a kereszt jobb és bal oldali szárát a függőleges egyenes csúcsával összekötötték, így egy háromszöget kaptak. A háromszög mindig Isten jelölője volt. A szimbólum tehát azt jelentheti, hogy egy tökéletes – isteni – állapotból egy másik – talán tökéletesebb – isteni felé törekszik az ember. Nagy tanulsága azonban az Uránusznak, hogy bármit akarunk is változtatni, az sohasem lesz jobb, csak más.
A Neptun jele (
) olyan, mintha két Jupitert egybefordítva ábrázolnánk. A Jupiter a hitet jelenti, a Neptun azonban az igazi, elvakult hit, a határtalan, kiterjedés nélküli egység szimbóluma. Talán a duplikáció miatt a Jupiter felfokozására is gondolhatunk.
A Plútónak kétféle ábrázolása használatos. Ez a jel: 
az anyag átváltozását, lelki síkra való átlépését mutatja, a szellem felé nyitottan, ugyanakkor lezárva és gátolva azt. Át tud-e fordulni az anyag lelki szintre, továbbá a lélek képes-e anyagba merevedni? Nem. Ezért a lélek félkörének és az anyag keresztjének kapcsolata inkább a külső átalakulást szimbolizálja, de kizárólag szellemi tartalom (kör) nélkül. Itt arra gondolhatunk, hogy amikor az alkimisták – akik egyben varázslók is voltak – az ólomból megpróbáltak aranyat készíteni, „tudományukkal” azt sugallták, hogy minden dolog és lény fizikálisan átalakítható. Elhitették tehát az emberekkel, hogy aki az ólomból aranyat tud készíteni, az minden tudás birtokában van, minden hatalom az övé lehet, hiszen az arany régen és ma is anyagi hatalmat adott és ad.
Ebben a jelben (
) a Plútó felfedezője, Percival Lowell nevének kezdőbetűi, illetve a bolygó nevének első két betűje van jelen.
A Plútó jele átalakult azonban az idők folyamán. Két variáció jelenik meg (először: 
, majd: 
), és már mindkettőből hiányzik a kereszt. Miért? Talán azért, mert az az átalakulás, ami az ember halhatatlanságát biztosíthatja, egyetlen formában valósítható meg: ha a transzformáció a lélek szintjén megy végbe. Ha kettéválasztjuk a jeleket, akkor azt látjuk, hogy az első () a szellem köréből, míg a második () a lélek félköréből tevődik össze.
A transzcendens bolygókat nem ismerték az asztrológia őskorában. Kizárólag az első hét szimbólumot: a Napot, a Holdat, a Merkúrt, a Vénuszt és a Marsot, valamint a Jupitert és a Szaturnuszt használták. A transzcendens bolygók analógiáinak megjelenése jelzi a társadalom szerkezetének, az emberek életének és nem utolsósorban sorsának gyökeres és végérvényes átalakulását is.
De vajon miért kell a lélek transzformációjának végbemennie, és miért kell ezt az embernek megtapasztalnia?
Kezdetben volt a Nap (), az Isten, vagy akár azt is mondhatnák: a világ egysége, oszthatatlansága. A különféle csoportokba szerveződött ember, akit még bizonyos kultúrákban is a Hold (
) jelölt – hiszen ez a kör fele –, kivált az egységből, mert azt gondolta, hogy a Merkúr (
) által megtapasztalhatja, hátha jobban tud gyarapodni (mint Vénusz: 
), több dolog birtoklására lesz képes és erősebbé válik (mint Mars: 
). Ezekhez a csoportokhoz szellemi vezetők is kellettek (sámánok, papok; mint Jupiter:
), akik kapcsolatot teremtettek Isten és ember között. Aztán, amikor az egyes emberek már nem féltek sem Istentől, sem egymástól, megjelentek a királyok (mint Szaturnusz: 
), akik világi törvényekkel kényszerítették az egyéneket az egység felé (mint Nap: ). Amikor ez sem volt jó, mert mást, jobbat, újat, szabadabbat akartak (mint Uránusz: ), akkor úgy érezték, nincsenek többé határok (mint Neptun: ), és végül megjelent az a képzet, hogy a pusztítás, rombolás által átalakulva (mint Plútó: ) újjáéledhet az ember és egy új „feltámadás” visszaviheti a Nap (az egység) felé, elhitetve vele, hogy olyanná válhat, mintha Nap lenne… De tudjuk, sohasem lesz az.
A Plútót 1930. február 18-án fedezték fel, ekkor jelent meg az emberek életében az általa jelképezett analógia. A mai világban sokan úgy vélik, hogy az embernek mindenképpen szüksége van a plútói analógiákra a Nap megtalálásához. De mit is jelent a Plútó? A Plútó általi beavatás, a transzformáció az egyedüli létforma akár a világon kívül, akár az emberen belül.
Vajon a mai ember számára mit tartogat a Plútó, miért szükséges a jelenléte? Egyedül születünk, egyedül halunk meg, nincs senki, aki ezen az úton elkísérne: a beavatás egyedül a miénk. Ha egyedül vagyunk , óhatatlanul befelé figyelünk, így megértjük, hogy isteni lényünk belül van és fohászkodunk azért, hogy megvilágosodva megértsük és elfogadjuk () sorsunkat. És ha képesek vagyunk magunkba integrálni, hogy „Legyen meg a te akaratod”, akkor az ösztöneinket és a vágyainkat is képesek vagyunk alárendelni egy magasabb ideának és befogadóvá válva megérteni, hogy a Földön és az Univerzumban minden egy .
