...és ki illik hozzám?

Azt szoktam mondani, ha valaki megkérdezi egy asztrológustól, hogy melyik csillagjegyű ember illik hozzá, és kérdésére még választ is kap, akkor onnan nagyon gyorsan meneküljön!

A közhiedelem szerint 12 csillagjegy van és ezek között megvannak azok a csillagjegy-párok, amelyek nagyon jól kijönnek egymással és vannak, amelyek kevésbé, esetleg egyáltalán nem. Ha ez a felvetés maradéktalanul megállná a helyét, akkor azt mondhatnánk, hogy 12 ember- és személyiségtípus létezik a világon. Nyilván, ha így lenne, nagyon leegyszerűsödnének a dolgok, mert az asztrológiailag összeillő párok csak egymással állnának szóba, a nem összeillők pedig kerülnék egymást, így nem lenne a konfliktus a világban. Nyilvánvalóan az asztrológia tudástára nem merül ki ennyire triviális megállapításokban, még akkor sem, ha az általunk gyakran olvasott szórakoztató napilapok ilyen és ehhez hasonló asztrológiának csúfolt elemzéseket közölnek. Tudnunk kell, hogy azok a vélemények, amelyek ilyen megközelítésben kerülnek nyilvánosság elé, leginkább a szakmai tudás hiányát tükrözik, megalapozatlan, komolytalan kijelentéseket fogalmaznak meg, amely az olvasó szórakoztatására, de nem okulására íródnak.

Tehát nem áll fenn ennyire egyszerű összefüggés, miszerint a Vízöntő Nap-jegyű csak az Ikrek Nap-jegyű emberrel kerülhet szoros és hosszútávon jól működő kapcsolatba, hiszen a Nap-jegy csak egy bizonyos részt szimbolizál az életünkből és a személyiségünkből is.

Az asztrológus szimbólumokat olvas. Márpedig a születésünk időpillanata nem más, mint szimbólumok összessége.

Mit is jelent a szimbólum?

A szimbólum a görög symbolon szóból származik, melynek jelentése: összevetés, ráismerési jel, a felismerést lehetővé tevő jel. Eredetileg egy kettétört vagy kettévágott tárgy darabjait jelölték így, melyek különböző feleit más-más személy birtokolta. A szimbolizálásnál az azonosítást szolgálta, hiszen a felek egyesítése kifejezte összetartozásukat, egységüket. A szimbólumok azonban azon túlmenően, hogy összeillesztve az egységet, a tejességet szimbolizálják, hordoztak magukban egy olyan jelentést, melynek egyik része konkrét volt és utalt a másik félre, bár a másik fél láthatatlan volt.

Tehát, ha a horoszkópunkat személyiségünk, érzéseink, érzelmeink, akartunk, gondolataink, vágyaink, korlátaink összességeként, vagyis a sorsunk szimbolikus térképeként fogjuk fel, akkor azt kell mondanunk, hogy ahhoz az emberhez illünk, aki ennek a szimbólumhalmaznak a másik felét hordozza.

Magyarul: minden ember azzal az emberrel kerül kapcsolatba, aki az ő sorsának másik fele, kiegészítője, hiszen vele tud egységbe kerülni.

Mindenki, akivel az életünk során kapcsolatba kerülünk, a sorsunkat segíti. Ha valakinek a sorsába az önfeláldozás van „kódolva”, az bárkivel találkozik az életében, ezt az önfeláldozást fogja „segíteni”. Például úgy, hogy a sorsában önfeláldozó ember mindig megkapja azokat a lehetőségeket, melyek által a céljait, a vágyait a másik támogatásának rendelhesse alá.

Platón azt írja a Lakomában, hogy Zeusz haragjától vezérelve büntetésül kettévágta az embereket, és soha többé nem illesztette vissza testrészeiket. Ettől a pillanattól kezdve mindenki egy-egy ember szimbolonja: tehát, az ember az általa keresett teljesség hiányzó részét találja meg a másikban, így nem is lehet azon csodálkozni, hogy minden ember a „másik felét” keresi a világban.