A FÉLKÖR

A félkör a lélek szimbóluma. Tulajdonképpen ugyanolyan mindkét végén nyitott jel, mint a függőleges vonal, „levezethetjük” belőle. Ha a függőleges vonalat esetleg elfogadjuk az idő jelölőjeként, a félkört pedig a lélek jeleként értelmezzük, akkor az is megfogalmazható, hogy a lélek születésének (időben kifejezve) sem „kezdete”, sem „vége” nincsen. Ugyanakkor ez a félkör nyilvánvalóan már nemcsak függőleges (vertikális), hanem vízszintes (horizontális) irányban is kiterjed. Ettől a forma (a félkör) egy kismama gömbölyödő pocakjára hasonlít oldalnézetből. Talán ezért is feleltetik meg a félkört az anyaság, a befogadás és a megtermékenyülés szimbólumának. A lélek, ami nélkül a szellem nem lenne képes érvényre jutni, önállóan egyetlen asztrológiai jelben van jelen, a Hold szimbólumában, pontosabban ez a jel maga a Hold. A félkör (csakúgy, mint a kereszt) nemcsak egy oldalra „nyitott” formában létezik az asztrológiai jelekben, hanem három irányban nyitott formában is megjelenik (Hold, Merkúr, Uránusz). Ezért a későbbiekben, a jelmagyarázatoknál, nagy jelentősége lesz annak, hogy például a Merkúr jelében a lélek jele felfelé nyitott, míg az Uránuszéban mindkét oldal irányában megjelenik ez a nyitottság: ahol a félkör jobbra hajlik el, ott az anyagi megvalósulás történik, és mivel ez a jel sem nyerne értelmet az ellentéte nélkül, ezért szükségeltetik, hogy az isteni üzenet megnyilvánulásaként megjelenjen az ellentéte, a bal oldalra nyitott félkör is, és összekapcsolódjon a jobb oldalra hajlóval. Az így létrejött új jel már önálló értelmet nyer, mert a tökéletes harmóniát, az egységet, az örök körforgást, az isteni akaratot jeleníti meg. Egyetlen egy formában nem jelenik meg a félkör: lefelé nyitottan.