A FÜGGŐLEGES ÉS VÍZSZINTES VONAL

Már nem emlékszem, mikor olvastam, de a vonal mint szimbólum magyarázata nagyon megragadta annak idején a figyelmemet. Rudolf Koch szerint ugyanis: „A vízszintes [vonal] a világot jelenti, melyben az élet széltében terül el és egy szinten játszódik le minden. A függőleges vonás Isten egységét jelenti; általánosságban: az istenit. Az erő fölülről árad az emberre le, az emberi vágyódás viszont ellenkező irányban, lentről tör fölfelé. A derékszög [két egymásra merőleges vonal] az isteninek és az emberinek összeütközését jelképezi. Egymástól elkülönítve van itt jelen mindkét vonal; érinti, de át nem hatja egymást. Ez a jel az Isten és a Világ kölcsönhatását tükrözi.” (In: Jelek könyve. Barátai segítségével gyűjtötte, rajzolta és magyarázta Rudolf Koch. Fordította: Szentkúty Pál. Gondolat, Budapest, 1990.) Ha meglátunk egy függőleges (más néven: vertikális) vonalat mondjuk egy papírlap közepén, akkor azt is észrevehetjük, hogy az a lap területét két részre osztja. Tehát itt a függőleges vonal elválaszt. Ha azonban ugyanezen a papírlapon a már meglévő vonalon kívül két további pont közé egy arra merőleges vonalat húzunk, akkor az a vonal már nem szétválaszt, hanem összeköt, így egyfajta húzóerőt képvisel. Azok a tárgyak, amelyek között „jelen van” egy függőleges vonal – mint például a szúró- vagy vágóeszközök (kés, kard) esetében –, az erőt, a túlélést, a hatalmat szimbolizálják, tehát egyben az erő eszközei is. Az erő azonban nem lehet mindenkié, hiszen nem tud vele mindenki bánni. Így lesznek majd olyanok, akiknek kezébe adatik a hatalom és igyekeznek is megőrizni azt. Ők lesznek az uralkodók, akik irányítják a társadalmat, akik valamely tradíciónak, törvénynek vagy szokásjognak, esetleg éppen erkölcsi vagy fizikai cselekedetüknek köszönhetően a többi ember vezetőjévé válnak. A hatalom jelképeként pedig megjelenik kezükben a jogar (a függőleges vonal „megjelenési” formája). A függőleges mint erővonal tehát szimbolizálhatja a fegyelmet, a törvényt és az abszolút hatalmat. Ha oszlopra gondolunk, akkor a tartósságot, a megbízhatóságot is érzékelteti. Talán éppen ezért jelölik a római számok közül az egyest ilyen módon: I. A függőleges vonal, ha a Rudolf Koch-féle meghatározást tekintjük, Isten alászállását a földre és a halandó lélek felemelkedését Istenhez. Mutatja a földi és égi célokat is, attól függően, milyen irányból, lentről vagy föntről indulva szemléljük az függőlegest.

Mindennek, ami a világban megjelenik, megvan az ellentéte, ellentétpárja is. Tehát szükségszerű, hogy a függőleges (más néven: vertikális) magával vonzza a vízszintest (más néven: horizontális), létrehozva ezáltal a merőlegest. Az elemi geometriában két térelem (egyenesek, síkok stb.) merőleges, ha derékszöget zárnak be egymással.

A vízszintes vonalnak elhelyezkedését tekintve van jelentősége. A vízszintes leginkább fizikai szint (a világ) megfelelője. Így természetesen nem a törekvést, az aktivitást, sokkal inkább a passzivitást jelöli. Horizontálisan helyezkedik el, tehát a kiterjedést is szimbolizálja. Míg az álló egyenes az erő, a büszkeség, a hatalom, a vízszintes természetesen ennek az ellentéte, a gyengeség, az alázat, az alárendeltség mintázata, a hódolat jelképe, hiszen a király színe előtt törzset vagy térdet kellett hajtani, bizonyos népeknél a földre kellett borulni. A vízszintes síkról eszünkbe juthat az az állapot, amikor az ember fekvő testhelyzetbe kerül, de éppenséggel a halál utáni élettelen test végtelen nyugalma is. Védtelen, passzív pillanat ez. Nincs már harc, nincs küzdelem, csak az élet végének alázatos elfogadása. A vízszintes vonal maga az azonosulás a fizikai szinttel.

Ha a kétféle irányú vonal találkozik a síkban vagy a térben, létrejön egy újabb szimbólum, a kereszt.