Mesél rólunk a nevünk házasságkötésünk után is

Mit jelent a nők életében, amikor férjhez mennek és „új” nevet kapnak? A névválasztásnak a házasságkötésnél nagy jelentősége van, hiszen amíg a kérdőíven az ara meg nem jelöli az új nevet, amit a hivatalos aktus után viselni kíván, addig a magyar jogszabályok szerint a házasság nem köthető meg. Ha asztrológiai szempontból lefordítjuk azt a jogszabályt, mely szerint a házasság az új név választásáig nem köthető meg, akkor azt kell mondanunk: amíg a házasulandók nem jelölik meg azt az utat, melyen keresztül a házasság kötelékébe (egységbe) szeretnének lépni, addig nem lehetnek a felek egyek.

A törvény szerint a házasságot kötő felek hét névviselési forma közül választhatnak: négy a nő, kettő a férfi, további egy pedig a közös névválasztásra vonatkozik. Ezeken a névviselési formákon keresztül szeretném bemutatni, hogy mit is jelent egy nő szempontjából a párkapcsolat, a házasság.

Hogy példával is illusztráljam a lehetséges névváltozatokat, tegyük fel: Báró Anna és Váradi Gábor házasságot kötnek.

1. A nő kizárólag a teljes leánykori nevét viseli a házasságkötés után: Báró Anna.

Ez a névválasztás régen az orvosi, jogászi, művészi pályát választó nőknél volt fontos, amivel nem is annyira burkoltan azt jelezték környezetüknek, hogy számukra a hivatás, a karrier, a munka kiemelten fontos, és továbbra is egyéni úton akarnak járni. Ez a névviselési forma régen és most is kifejezi azt a tényt, hogy a státusz, amit viselőik megteremtettek vagy elértek, büszkeséggel tölti el őket. Azok a nők, akik így viselik a nevüket házasságkötés után is, gyakran élhetik meg, hogy a munkájukban vagy hivatásukban betöltött vezető szerepüket otthon sem tudják letenni, és ezzel összefüggésben párkapcsolatukban is irányítani akarnak. Persze ez nem mindig zajlik harmonikusan, mert például előfordulhat, hogy a család és a hivatás összeegyeztetése problémát okoz életükben. Mindkét helyen szeretnének eleget tenni kötelességüknek, de bármit nyújtanak egyik vagy másik téren, mindig úgy érzik, a másik terület háttérbe szorul. Azoknak a nőknek, akik így viselik a nevüket, elengedhetetlen, hogy kifejezhessék egyéniségüket, megmutathassák, mire is képesek az életben. Ellenkező esetben lázadó emberré válhatnak, akik azt biztosan nem tudják, hogy mit akarnak, csak azt, hogy mit nem.

2. A nő a férje teljes nevét viseli a házasságra utaló toldással: Váradi Gáborné.

Ez a forma szinte kiveszőben van, egyre kevesebben használják, pedig ez a névviselési változat mutatja igazán, hogy a nő képes felvállalni az egységet. Ha a névviselés szimbolikus voltát nézzük, akkor ez azt jeleníti meg, hogy a nő teljes mértékben képes elfogadni a férfi irányítását, mert fizikailag, anyagilag, szellemileg vagy érzelmileg tud rá hatni a férje. Az ezt a névformát használó nők életében utólag gyakran felmerül az az érzés, hogy mindenben alá voltak rendelve a férfinak. Sokszor kerül elő az a probléma is, hogy a házasságkötés számukra csak menekülést jelentett, mert ezzel szerettek volna bizonyos társadalmi vagy családi elvárásoknak megfelelni. Nemritkán még a házasságkötés előtt megfoganó gyermek miatt köttetik a házasság. Akiknek semmi ilyen problémájuk nem volt a házasságuk ideje alatt, azok számára egy természetes és hozott minta alapján mindig is a férfi volt a család feje, akire felnéznek. Ezért ők teljes mértékben azonosultak a házasság intézményével, elfogadták sorsukat, melyre az ősi kód predesztinálta őket, miszerint a férfinak a teremtés, a nőnek a gondoskodás a feladata.

3. A nő a férje családi nevéhez hozzákapcsolja a saját utónevét: Váradi Anna.

Na, ez igazán különleges, mivel ez esetben a nő úgy próbál a külvilág előtt megjelenni, mintha nem lenne elkötelezett: bemutatkozáskor ki sem derül, hogy férjezett asszonnyal állunk szemben. Ez a névviselési forma szintén kifejezi a függetlenségre, az egyéniség kifejezésére való törekvést, de itt többről van szó, mint az első esetben. Mivel a világ nem tudja, hogy milyen kötelékben él a nő, ezért a szimbolikus jelentése az lehet, hogy problémája van vagy lehetett a párkapcsolat felvállalásával. Természetesen nem arra kell gondolni, hogy nem szereti vagy szerette a férfit, hanem arra, hogy a párkapcsolatban szeretné látni és érezni társa irányítását és védelmét, azonban fél „gyengének” lenni, fél teljesen odaadni magát a szeretett személynek. Éppen ezért ez a névviselési forma gyakran azt mutatja, hogy a nő a domináns a házasságban.

4. A nő a férje családi nevét viseli a házasságra utaló toldással és ehhez hozzákapcsolja a maga teljes nevét: Váradiné Báró Anna.

Ebben a kapcsolatban a nő valószínűleg tudatni kívánja a külvilággal, hogy nem független, azonban törvényes kapcsolatában egyéni jogait, autoritását továbbra is fenn kívánja tartani. A nő ez esetben meg akar felelni a társadalmi elvárásoknak, hiszen ezt jelöli a „né” toldalék, de a saját szabadságát is meg kívánja tartani, továbbá azt is jelenti, hogy számára fontos a párkapcsolat törvényessége.

5. A nő a férje teljes nevét viseli a házasságra utaló toldással, amelyhez hozzákapcsolja a maga teljes nevét: Váradi Gáborné Báró Anna.

Talán ez a névviselési forma a legbeszédesebb: ketten vagyunk, de mégis egyedül. Ez egy olyan fajta párkapcsolatot jelölhet, amelyben nagyon fontos a nőnek a biztonság, a törvényesség, a birtoklás, azonban nem képes magát teljesen feloldani a házasság kötelékében, mert fél attól, hogy ezzel elveszíti egyéniségét, érzelmileg teljesen kiszolgáltatottá válik. Gyakran mutatja azt is ez a névviselési forma, hogy a nő nem tud elszakadni a múlttól, nem tud megválni a gyökereitől. Legtöbbször igen erősen hat rá az egyik szülő személye.

6. A nő a férfi vezetéknevét kötőjelesen csatolja a saját vezetéknevéhez: Váradi-Báró Anna.

Ez a névviselési forma napjainkban egyre gyakoribb. Leginkább ez fejezi ki azt a fajta állapotot, amikor a házasságban a nő és a férfi is teljesen egyéni utat jár. Két céltudatos ember szövetségéről van szó tehát, akiknek közös céljaik és terveik között főleg az anyagi és egzisztenciális biztonság megteremtése szerepel. Ezért gyakran még érzelmi életüket is képesek „zárójelbe” tenni. Jelentheti azt is, hogy két olyan ember kötött házasságot, akik már valamit letettek az asztalra, és továbbra is kitartóan egyre nagyobb eredményekre vagy éppen eredményeik megtartására törekednek. A közös célok, ritkán vannak jelen a kapcsolatban.

7. A férfi a felesége családi nevéhez hozzákapcsolja a saját utónevét: Báró Gábor.

Ebben az esetben nagy valószínűséggel a család női szerepeit a férfi vállalja magára: ő lesz a befogadó és a gondoskodó a párkapcsolatban, a nő pedig ambiciózus, irányító személyiségénél fogva a férfi szerepkörét látja el. Talán ezek a névviselési formák is szimbolizálják azt a folyamatot, amely a leginkább megjelenik a társadalomban. A család és a házasság fontossága átalakulóban, szerepe gyengülőben van. Hiszen a nők tudattalan ősi parancsa a befogadóvá válás, valamint a gondoskodás – és hogy ezt az ősi „küldetést” ki mennyire képes vagy tudja magáévá tenni, a fenti példákból biztonsággal kiolvashatjuk.