...
A választás szabadsága
Ha asztrológiát tanulsz, nagy felismerésekre készülj! Olyan összefüggésekre derülhet fény, melyek magyarázatot adnak a sorskérdésekre, de lehet hogy nem fognak tetszeni!
A többség úgy gondolja, hogy az asztrológus tudja a „tutit” és megmondja, mit kell változtatni az életében, hogy az történjen, amire vágyik! Ha szegény vagy, megmondja, mikor leszel gazdag. Ha nincs párod, megmondja milyen „jegyűekkel” állj szóba, de még azt is megmondja, hogy mikor jön a nagy Ő! Ha nincs munkahelyed, megmondja, mikor jön el a nap, amikor olyan állásod lesz, ahol megbecsülnek, sokat fogsz keresni és még jól is fogod érezni magad. Ha azt érezted egész életedben, hogy a család nem támogat, akkor majd az asztrológia megmondja, mikor jön el az idő, amikor apád megbékél veled!
Azt várják legtöbben, hogy rajtuk kívül álló okok miatt egyszer csak megváltozik az életük, számukra pozitív módon és az asztrológus majd megmondja, hogy mikor.
Az életünk szellemi rendje, a sorsfeladatunk a születésünk pillanatában már megvan. Személyiségünket a sorsunkhoz kapjuk segítségül. Ha személyiségünket meg tudjuk változtatni, akkor jobban kitágul az életünk mozgatórugóira való rálátásunk, finomodik, harmónikusabbá válik a sorsunk megélése is.
Ami a jelenben történik az életünkben, az már a múltban eldőlt. A múltban tett lépésünknek és döntésünknek most éljük a következményét. A pillanat történéseit nem tudjuk megváltoztatni, de a megéléseinket a reakció módjainkat, azt igen! Ez azért nagyon fontos, mert amit a jelenben megélek, az lesz majd az alapja a jövőben történő eseményeknek. Tehát, ha bármikor változtatni akarunk, nem akkor kell, amikor az eseményekben már benne vagyunk, mert akkor már nem lehet.
Vegyük azt a példát, hogy van egy lány és egy fiú, szerelmesek, összeházasodnak. Ez eddig egy szokványos történet. A lány egész életében az anyagi biztonságot kereste, ezért „véletlenül” találkozott élete párjával, aki a messzemenőkig képes volt a lánynak anyagilag mindent megadni. A lány sok-sok év után végre biztonságban érezte magát. Ahogy az idő haladt a lány úgy érezte, hogy biztonsága ugyan megvan, de teljesen ki van szolgáltatva a fiú akaratának. Ezért elkezdődött a harc. Először önmagában dúlt, majd a férje ellen fordult. Pár év múlva az összetűzés mindennapossá vált a két ember között. Az a lány, aki akkor a biztonságát a fiú vállára helyezte, most mindent akart, csak azt nem, hogy azt továbbra is a fiú biztosítsa. Így hát elváltak, ahogy ez egy szokványos történetben lenni szokott.
A lány választott: "Rábízom a biztonságom megteremtését másokra". Ez volt múltbeli választásának lényege de fogalma sem volt arról, hogy ennek a választásának mi lesz az ára?
Válás után a lány a házasságában megélt anyagi biztonsághoz képest, sokkal rosszabb helyzetbe került: gyermekét egyedül nevelte, a volt férje minimálisan támogatta, később pedig már egyáltalán nem törődött a fia biztonságával, így egy szép napon a lány azon kapta magát, hogy folyamatosan harcol, hol a volt férjével, hol a szüleivel, hol az anyagiakért, mert e téren még mindig kiszolgáltatva érezte magát, csak most már a sors volt a másik oldalon.
Nem változott az alapmegélése a sorsa lényegének. Maradt a harc és a küzdelem. A sors lényegének felismerése az lett a lány számára, hogy az anyagiakért való küzdelmet, kiszolgáltatottságot viszi az életében, mint életfeladatot. Felismerte, hogy vagy tudatosan vállalja azokat a helyzeteket, amikor mások támogatják az anyagiakban, vagy továbbra is ő maga küzd, harcol mások biztonságáért.
Aki asztrológiát tanul, nem biztos, hogy asztrológus lesz. De az biztos, hogy tudatosabban és könnyebben tudja megélni a sorsát, megválasztani azokat az élethelyzeteket, amelyekben el tudja fogadni korábbi döntéseinek a jelenben megélt következményeit.
Az élet- vagy sorsfeladat felismerésétől, tudatosításától, vállalásától könnyebbé és élhetőbbé válik az élet.
Hozzászólások
A szerencse az,hogy mindig
Szia Reske! Egyetértek azzal,
Egyre jobban érdekel az
Szia Hédi! Úgy is lehet
A döntésben az intuició sokat
Szia Csilla!
Nem tudom mi nehezebb:
Szia Gab! Azt gondolom, hogy