Bolygók szimbólumai 1.

Az előzőekben azt próbáltam bemutatni, melyek azok az alakzatok, amelyekből kialakultak a bolygók jelei. Ezek a jelek valószínűleg n em véletlenül lettek olyanok, amilyenek. Az asztrológia a kezdetek kezdetén hét jelet használt, talán annak kifejezéseként, hogy a 7 a 3 és a 4 összegeként a tökéletességet, Isten és ember, az égi és földi dolgok összekapcsolódását jelöli. Kezdetben tehát volt a Nap, a Hold, a Merkúr, a Vénusz, a Mars, a Jupiter és a Szaturnusz. Ezeket a bolygójelöléseket a mai napig változatlan formában használjuk. De az utánuk következő három bolygóról több használatban lévő jel is van a köztudatban. Az Uránuszt a kezdetek kezdetén William Herschel– német-angol csillagász, aki megtalálta ezt a bolygót – tiszteletére a következő módon jelölték: . az asztrológusok azonban két másik jelet is használnak még napjainkban:, .A Neptunt már Galileo Galilei is észlelte 1613 januárjában, de az első ember, aki egyértelmű utalást tett egy Uránuszon túli bolygó létezésére, egy amatőr csillagász, Hussey tiszteletes, kenti rektor (?) volt. Ezután a bolygó azonosításában és pályájának kiszámításában több matematikus és csillagász is részt vett. A Neptun jele:. Végül a Plútót a tévhit ellenére nem Percival Lowell fedezte fel, hanem Clyde Tombaugh, bár 1905-től kezdve maga Lowell is kutatott a bolygó után, hiszen az általa 1915-ben készített fotókon a Pluto már látható volt. Mindazonáltal a bolygó „megtalálását” Lowellnek tulajdonítják, tiszteletére a jele kezdetben: 9 lett, de a más-más asztrológiai iskolák felfogásának megfelelően többféleképpen szokták ábrázolni: , később: , illetve napjainkban a  jel is használatos.

Valamennyi bolygó magában foglal bizonyos jelentéstartalmakat, analógiákat. A jelek nem véletlenül születtek, hiszen ki kell fejezniük minden olyan jelentést, amit a különböző szimbólumoknak tulajdonítunk. Így tehát a Merkúrban meg kell találni a semlegességet, az Uránuszban a másságot stb. Azonban ahhoz, hogy esszenciájukat megértsük, részletekre kell bontanunk minden egyes jelet.

Legegyszerűbb talán a félkörrel kezdenünk. Ezt a jelet az előzőekben már részletesen tárgyaltuk. Talán még annyi kiegészítést tennék, hogy egészen másképpen is megkaphatjuk a lélek félkörét, mint az egyenes levezetéséből. Itt arra gondolok, hogy létezik a szellem, aminek jele a kör, és ha ezt a kört azzal a bizonyos függőleges vonallal kettémetsszük, megkapjuk a lélek szimbólumát. A szellem tehát a lélekhez kapcsolódik. Azonban az ellentétek szükségessége, a viszonyítás és talán a dualitás miatt megjelenik a függőleges egyenest metsző vízszintes vonal is. Ez pedig már az anyag szimbóluma. A levezetés tehát a következő: a szellem a lélekhez kapcsolódva az anyagban ölt testet. Bármelyik oldalról is közelítjük meg a lélek jelének keletkezését, az eredmény ugyanaz. A körhöz kapcsolódik a félkör: szellem és lélek egymástól függnek. Az asztrológia jelrendszerét végignézve láthatjuk, hogy kizárólag két bolygó jele létezik önállóan (kereszt nélkül): a Napé (kör) és a Holdé (félkör). Ez a tény különösebb magyarázatra nem szorul, mivel az előzőekből talán már mindenki érti, hogy ennek a két bolygónak nincs felsőbb oktávja, tehát eredendőek és tökéletesek.

A Nap szimbóluma a körből ered. A körnél leírt megközelítéstől annyival tér el, hogy a kör közepébe egy pont került. És itt a körnél elmondottakhoz még egy alapvető kijelentést kell fűznünk: a kör egyes megközelítések szerint a pont kiterjedése, azonban itt megmarad a lényeg, amiből a kör ered: a pont. Az így létrejött új jelet pedig úgy is megközelíthetjük, mint Istent és az ő teremtését. Hiszen a kör Plótinosz szerint a középpont, Angelus Silesius szerint pedig minden pont tartalmazza a kört.

Azonban a két eredendő szimbólum kevés, hiszen, mint említettem, a kettősség állandó feszültséget teremtene, ezért szükségeltetik egy harmadik szint vagy jel: ez a kereszt.