címlap

Nos, eljött az idő, hogy újra folytassam a lassan két éve hűtlenül elhagyott weboldalam. Más dolgok foglalkoztattak belül és kívül. Nem igazán tudtam magamból adni. A kírzis, amiben voltam, lefoglalt. Én örülök a kríziseknek. Nem mondom, hogy várom őket, de tudomásul veszem, hogy a fejlődés nélkülözhetetlen velejárói. Amikor nagyon a gödör alján vagyok és próbálom onnan kihúzni magam a saját hajamnál fogva, arra gondolok, hogy ebből a helyzetből is épülni fogok. Arra gondolok, hogy a belső vagy külső válságban „jelen lenni”, megérteni, felfogni, átélni az eseményeket, érzéseket, hozzásegítenek egy szintlépéshez. Hozzásegítenek ahhoz, hogy a belső lépcsőnkön előrébb jussunk. Én hiszek a válság építő erejében. Hiszek a nehezebb útban, még akkor is, ha közben összedőlni látszik a világ, szétesik az ember lelke, szem elől veszti a céljait. Mert ha már minden elveszett és összedőlt…akkor kezdődhet csak újra az építkezés.