A KERESZT

Rudolf Koch szerint: „A kereszt jelében Isten és a Világ áthatják egymást és egységgé válnak. Két vonalból egy jel támadt. A kereszt bizonnyal minden jelek legöregebbike és a keresztény fogalomkörön kívül is mindenütt megtalálható.” (Ugyanott.)

A keresztről általában az anyagi világ jut eszünkbe. Sokan és sokféleképpen definiálták és magyarázták a kereszt szimbolikáját. Egyes szimbólumkutatók szerint a függőleges vonal az időt ábrázolja, míg a vízszintes a tér meglétét bizonyítja. Ez az értelmezés a születési képlet újkori ábrázolási módjában is megjelenik. Az MC–IC-tengely az idő múlásával határozható meg, az ASC–DESC-tengely pedig a születési hely horizontjával azonosítható. A kettő, a tér és az idő találkozása pedig a jelent, mint az anyagban megtestesült életet fejezi ki. Azonban nagy általánosságban elmondható, hogy a keresztről a legtöbb embernek Krisztus halála jut eszébe. Ez teljesen természetes. A kereszt ábrázolása és kommunikációban jelként használt formája már Krisztus mártírhalála előtt is létezett. Éppen ezért talán két (esetenként több) keresztet mindenképpen meg kell különböztetni. Az asztrológia jelrendszere is két-, illetve háromféleképpen alkalmazza jelei között a keresztet. Nyilván nem véletlenül alkotják a különböző bolygók szimbólumait többféle módon ábrázolt keresztek (Vénusz, Szaturnusz, Mars).

A kereszt az ellentétek egységének képe. Keresztre emlékeztet: a négy égtáj, a kiterjesztett szárnyú madár, a zászló, a mérleg, a kard, az úszó emberi test, a hajó, az árboc, a horgony, a hárfa, az eke és még sok minden más. Lehet az áldás, illetve az átok jele is. A keresztet tehát az erőt, az aktivitást ábrázoló függőleges és a passzivitást, a befogadást szimbolizáló vízszintes vonal alkotja. Az ábrázolási módról talán azt is megfogalmazhatjuk, hogy a mi nézőpontunkból a két világot, az ég és a föld világát köti össze. Kifejezheti az evilági földi életet, melynek célja az isteni megismerése, valamint a transzcendencia (érzékekkel nem észlelhető, fel nem fogható, természetfeletti) megtapasztalását, illetve ellenkező oldalról vizsgálva megmutatja a lélek alászállását, az ember isteni mivoltát és a szellem anyagi manifesztálódását. Ha a függőleges vonalat célnak, a vízszintes vonalat pedig azonosulásnak fogadjuk el, akkor az asztrológia bolygói közül a Szaturnuszt és a Jupitert ismerjük fel. A Szaturnusz és a Jupiter, mint sorsjelölők, együttesen mutatják a földi létbe való megjelenésünkkor felvállalt szerepünket, az azzal való azonosulásunkat és a megvalósításáig bejárandó életutat. Tehát a kereszt azon túl, hogy az anyag szimbóluma, sorsfeladatunk és életutunk jelölője is. (Talán ezért is találó a mondás: „Mindenkinek megvan a maga keresztje”.) A két ellentétes irányú és természetű erővonal azonban életünkben állandó szenvedést és feszülést okoz. Talán éppen olyant, amilyent akkor érzünk, ha a sorsunkkal (Szaturnusz) való azonosulást (Jupiter) nem tudjuk magunkba integrálni. Ilyenkor persze szenvedünk, de amikor először megértjük a megpróbáltatások okát, akkor újra hitünkhöz fordulunk (Jupiter) és felvállaljuk sorsunkat (Szaturnusz). A keresztre feszítés egyébként Jézus halála idején a Rómaiak egyik legmegalázóbb kivégzési neme volt. Talán amikor kereszttel áthúzunk valamit, amivel nemtetszésünket, megsemmisítő ítéletünket fejezzük ki, ez a jelentés, ez az analógia köszön vissza. Véleményem szerint azonban nem szabad ennél a jelentésnél megállni. Bár a kereszt megszégyenítő, megsemmisítő jellegénél fogva a lemondást, a veszteséget jeleníti meg, mégsem ez az igazi lényege, hanem az állapot, amit a megsemmisítés okoz: az akaratról való lemondást éri el, az ösztönök, az ego letételét, de helyettük az azonosulást, a sors elfogadását segíti. Valahogy így: „Legyen meg a te akaratod”.

Tehát a pont, a függőleges és vízszintes vonalak, továbbá a merőlegesek, illetve ezek kombinációja, a kereszt az asztrológia jelrendszerének alapszimbólumai. Két alapjel van még hátra, a félkör és a kör.